Na jó, ez így egy az egyben nem igaz.
Nem csak (és nem is elsősorban) a geocachingelés kedvéért utazgattunk.
Mint tudjátok, bő két évvel ezelőtt Lea egy évig Amerikában lakott, egy nagyon kedves család fogadta be (énektanár/kórusvezető apuka, fotóművész anyuka), méghozzá puszta jófejségből, ugyanis semmi anyagi ellentételezést nem kaptak azért, hogy egy évig gondoskodtak a lányunkról. Persze Lea jelenléte önmagában is épp elég jutalom lehetett a számukra. :-)
Szóval azzal akartuk most viszonozni a kedvességüket, hogy meghívtuk őket magunkhoz Svédországba.
Aztán ha már ilyen messzire eljönnek, mi meg amúgy is inkább magyarok vagyunk, mint svédek, akkor hát bővítsük ki a kirándulást Magyarországgal is.
De a svéd időszak alatt igazán áthajózhatnánk Észtországba is, már csak azért is, hogy a hajóról útközben láthassák a gyönyörű stockholmi szigetvilágot.
A repülőjegy pedig bizonyos praktikus okokból Budapest helyett Bécsbe szólt, akkor hát iktassunk be egy-két nap Ausztriát is.
Ha meg Esztergomba is elvetődtünk az út során, akkor már igazán átugorhatnánk Szlovákiába is sztrapacskát enni...
Volt ebben a pár hétben vonatozás, hajókázás, utazás metrón és városnéző buszokon, de utaztunk hintón is Pannonhalmán (a pálinkakóstolás és az édesapám által szervezett nagyszabású bográcsozós és kemencében sütögetős igazi magyar ünnepi vacsora helyszíne között).
Királyi palota és romkocsma.
Gundel és Meki.
Szóval a látogatás igencsak mozgalmasra sikerült.
A sok utazáshoz képest viszonylag kevés alkalmam adódott ládákat keresni, de azért egy-két új találattal mégiscsak bővíthettem a gyűjteményemet.
Itt pedig most megosztok veletek egy-két érdekes képet, nem is igazán a geocaching kapcsán, csak úgy...
Aranyos, észt nyelvű ortodox templom. Itt történetesen tényleg van is egy geoláda...
A Stephansdom egyik zugában akadtam erre a bekötött szájú nőre, akinek a címerét rádásul valami svasztika-szerű nonfiguratív minta díszíti.
A bécsi szállodánk foteleit pedig magyar szöveg díszítette.
Mellesleg talán nem is meglepő. Bécsben rengeteg magyar szót hallottunk – a jelek szerint rengeteg magyar dolgozhat ott kinn.
The Doctor was here...
Gyógyszertár
__________________________________
2014-08-24
Mormogi Papa küldött nekem ennek a posztnak a kapcsán néhány igen érdekes észrevételt, háttérinformációt. Szíves engedelmével most kiegészítésként idemásolom a sorait:
Mai „kirándulós” posztodhoz itt írok pár mondatot.
Megnéztem a féldombormű képét – nagyítva is. Szerintem másról van itt szó, mégpedig egy kézjegyről. Ezt az alkotás kora (feltételezésem szerinti:-) is alátámasztja.
Régen ugye még a művészek sem tudtak írni - olvasni; vagy csak kevesekre volt ez jellemző. Viszont néha a leglehetetlenebb helyeken (értsd: ahol „legföllebb” az Úr láthatta :-) helyezték el saját kézjegyüket. A szignó aláírásként működött, bár néha nem egy mestert, hanem egy egész műhelyt jelöltek vele.
A képen láthatóhoz igen hasonló kézjegye volt például Lőcsi Pál mesternek (lásd a fényképeket), akinek faragott fa oltárait gyerekként sokszor nézegettem a Szent Jakab templomban.
Itt van róla pár szó:
Lőcsei Pál mester a magyarországi késő gótikus szobrászat legkiemelkedőbb alkotója. Fő műve, a lőcsei Szent Jakab plébániatemplom főoltára 2009-ben felkerült a világörökség listájára. Ez a világ legmagasabb – 18,62 méteres – gótikus stílusú oltára, a szentélyt a padlótól a mennyezetig kitölti. Népes alkotóműhely élén állva Pál mester meghatározó befolyást gyakorolt a Felvidék szobrászatára.
(Nem mintha számítana, de régebben úgy tudtam, ez „csak” Közép-Európában a legmagasabb gótikus faoltár…)
Az idézet forrása, ahol egy bő 4 perces, szöveg nélküli hangaláfestéses videó is látható a szobrokról:
http://www.hirek.sk/video/20110420222014/Locsei-Pal-mester-misztikus-vilaga.html
A Wiki magyar szócikke kissé szűkszavú - érdemes más nyelveken is megnézni:
http://hu.wikipedia.org/wiki/L%C5%91csei_P%C3%A1l_mester
Például csak a németben találtam meg három nyelven is a nevét (pedig szinte biztosan három nyelvű volt :-) – illetve azt, ahogyan ma nevezzük, hiszen csak a keresztneve maradt ránk:
Paul von Leutschau (slowakisch Majster Pavol z Levoče, ungarisch Lőcsei Pál mester, * 1460?–1470?; † 1537?–1542?) war ein mittelalterlicher Holzkünstler und Bildhauer des 15. und 16. Jahrhunderts, dessen Hauptwerke in Leutschau (damals Königreich Ungarn, heute Levoča in der Ostslowakei) entstanden sind.
Itt pedig számos képet és részletes leírást találsz több nyelven is a templomról, és persze a benne lévő műalkotásokról is:
http://www.chramsvjakuba.sk/en.html#x
http://www.chramsvjakuba.sk/hu.html
http://www.chramsvjakuba.sk/fr.html
Érdemes megnézni a gömbpanoráma képeket :-) A bal oldalhajó falán a szentély előtti részben látható a „Biblia pauperum” – az írástudatlanok okulására-okítására szolgáló korai „képregény” :-) Az öt gömbpanoráma közül az utolsón látszik valamennyire élvezhetően.
Csatolom fényképen Lőcsei Pál mester kézjegyét, ami az egyik kalapomon díszelgő jelvényen látható. Lőcsén vettük még a hatvanas években.