Polaris

Megígértem, hogy ha valaha sikerül visszaszerezni az elveszett sapkámat, akkor elmesélem a keresés történetét. Egy régebbi blogbejegyzésben addig a pontig jutottam, hogy elmentem a 020-as taxi központjába egy külvárosba, de már zárva volt az iroda. Nos, mivel munkaidő…

Korábban már bíráltak amiatt, hogy a lányaimról (szinte) egyáltalán nem írok a blogomon. Most akkor egy kicsit pótolom ezt a hiányt, egy-egy kép erejéig megjelenítve őket.          A kisebbik lányom, Anna, aki csendes, nyugodt természetű, többek…

  A Húsvéthétfő is munkaszüneti nap. Ezt már végképp pogány módon, a természet örömeinek hódolva ünnepeltük. Megjegyzem, a Húsvét egyébként is az újjászületés ünnepe (nem véletlenül, lévén, hogy tavasszal van).   Na, szóval a nagyon hosszú és…

Az ünnepek vegyesen teltek. Nagypénteken (ami a szekularizált Svédországban munkaszüneti nap) betartottam a böjtöt, elmondtam több imaórát a Zsolozsmából, és még gyónni is eljutottam. Feltűnt, hogy most kevesebb és enyhébb bűn jutott csak eszembe, mint máskor – két…

Kezdek saját tapasztalatból is ráérezni a cselekedetek és a hangulat egymástól való kölcsönös függésére: Azaz a dolognak az csak az egyik oldala, hogy ha rossz a hangulatom, akkor nincs kedvem semmit sem csinálni, ha meg jó, akkor van – mert van egy olyan korreláció is, hogy ha…

Se tegnap, se ma nem találkoztam egyetlen beteggel sem, ehelyett fel-alá taxiztam Stockholm különböző pontjai között mindenféle megbeszélésekre, értekezletekre.Ma délelőtt 11-kor volt az első, ráadásul egész közel a lakásunkhoz (Tyresőben), gondoltam is, hogy eleve ott kezdem a…

Ahogy említettem, hétvégén elkezdtem további SF filmeket nézni. A „Mennydörgő robaj” című 2005-ös művel kezdtem, ami Ray Bradbury azonos című novellája alapján készült. A novella (természetesen...) remekmű, pár oldal az egész, zseniális kerek egész.   Az az…

  A múlt héten végre sikerült eljutnom a Trekkerklubba. Már az utcán föl lehetett ismerni, hogy ki az, aki szintén oda tart – pedig akkor még a kabáttól nem látszott, hogy kin van egyenruha... A helyszínen a (szórványos...) beszélgetésekből rá kellett jönnöm, hogy…

  Az emberek beszélnek fájdalomról, Rakásra hordva bút, bánatot ; És mondja mindenik a magáéról, Hogy már a földön az a legnagyobb.   Hallgatva némán ennyi bút, keservet, A magamét én el nem mondhatom. Keresem a magányt, a véghetetlent, Csak ottan önthetem…