Friss topikok

  • α Ursae Minoris: @Csodabogár: Hát igen. Most már jó idö van - itt gyakorlatilag pont jó: meleg, de a (mi számunkra... (2021.06.27. 20:06) Carpe diem
  • Enchantée: Drága @α Ursae Minoris: kívánok én is Neked és szeretteidnek csodaszép ünnepet, és az élet minden ... (2021.04.03. 17:02) Futás
  • Hobbiszakács: @α Ursae Minoris: A fényes jövő helyett tessenek megelégedni a kifényezett múlttal. :-) (2021.01.24. 10:57) Szelfi
  • Enchantée: Tényleg csodás a kilátás! :) (2021.01.18. 06:11) Kilátás
  • α Ursae Minoris: @Csodabogár: Hát valóban, de ha az ösz a téma, akkor adja magát a szomorkás hangulat. Bár jobban u... (2021.01.06. 20:54) Ősz

Naptár

szeptember 2021
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30

Címkék

acc (1) ADHD (2) Afganisztán (1) Afrika (5) Ålesund (4) alkohol (2) állatok (2) álmok (35) alvás (1) Anglia (1) Anna (19) Ausztria (1) Ázsia (4) Balaton (1) Battlestar Galactica (9) Bayern München (1) blog (12) bölcsesség (2) bor (1) bosszúság (2) brazília (1) buddhizmus (7) címerek (4) covid-19 (5) családom (5) Csehország (1) csillagok (1) dánia (5) depresszió (15) design (1) DNA (2) Doctor Who (1) dráma (5) drogok (2) Egyesült Királyság (1) egyetem (5) Egyiptom (1) élet (15) erotika (13) eső (3) Eszter (4) Esztergom (3) ételek (10) Etiópia (1) feladvány (3) feminizmus (7) Ferenc pápa (2) festészet (7) fiatalság (1) filmek (27) filozófia (3) Finnország (1) Franciaország (1) futás (1) Gandalf (1) gasztroblog (3) geocaching (35) Gödel (1) görögország (1) gyerekkor (2) Győr (2) haiku (1) halál (26) Harstad (5) Havel (1) hegyek (2) hideg (4) (1) homoszexualitás (5) höri (2) Huddinge (5) Húsvét (1) időjárás (1) imvns (1) India (1) Irán (1) iszlám (5) j-pop (1) Jämtland (2) Japán (2) játék (1) ji csing (1) Jucus (41) Juli (5) k-pop (12) kaland (8) kanada (1) karácsony (1) Katalónia (1) Katniss Everdeen (5) katolicizmus (8) katonaság (1) kémia (1) képek (28) kereszténység (34) kiribati (1) kolostor (4) költészet (16) kommunizmus (1) könyvek (34) Korea (27) közösség (1) kreativitás (2) kvantumfizika (1) lányaim (12) lányok (3) lappok (1) latin (1) Lea (9) Letterboxing (1) Lettország (2) líbia (1) Madagaszkár (1) Magyarország (10) Márai (1) masszázs (1) matematika (5) Mauritius (1) mese (2) Mosjøen (5) mosogatás (1) mrożek (1) munka (50) Munzee (1) nácizmus (2) Németország (3) Norvégia (29) nosztalgia (1) novella (2) nyaralás (3) nyelv (15) Olaszország (1) ördög (3) oroszország (1) Pali (1) Pannonhalma (1) pénz (1) Péter (2) Petra (4) pisi (2) poén (1) Pokémon (2) Polaris (1) politika (7) Pollyanna (1) prostitúció (9) pszichiátria (3) pszichológia (3) pszichoterápia (2) Rammstein (1) Ramon (1) rejtvény (6) remény (1) Roger (7) romantika (9) ruhák (1) sakk (1) sapka (2) sci fi (39) séta (2) Skandikamera (1) Skarpnäck (9) sopron (1) sör (1) Star Wars (2) Stockholm (50) svéd (7) Svédország (26) svenska (5) szabadkőművesség (5) szabadság (1) szegénység (2) szerelem (2) szerencse (1) szerepjáték (1) szeretet (1) szex (17) szimbólumok (2) Szíria (1) szobrászat (2) szorongás (1) tánc (3) tavasz (1) tél (1) térkép (1) Tetovált Lány (2) Thaiföld (8) titok (1) Törökország (2) toscana (1) Trump (1) Ukrajna (1) USA (4) utazás (11) vallás (16) Vége (1) vitorlázás (2) Ylvis (2) zászlók (27) zene (13) zöld foki szigetek (1) zsidóság (7) Címkefelhő

Látogatók

Látogatók - térkép

Történetek és gondolatok Északról és Délről

2021.04.16. 15:10 α Ursae Minoris

Carpe diem

Címkék: ételek Anna covid-19

A churros fogalmával (meg magával az étellel) kicsit paradox módon Koreában találkoztam először, egy utcai árusnál, ahol a szemünk láttára töltötték bele a csőbe a finomságot.
Ez alighanem akkor történt, amikor Annát látogattuk meg Szöulban.

Aztán később hírét vettem annak, hogy Stockholmban megnyílt Churro House néven egy cukrászda/kávézó, a névnek megfelelően elsősorban a churrosra koncentrálva.
Anna is lelkesen mesélt róla, másoktól is csupa jót hallottam erről a helyről.

churro_house.jpg

Szerettem volna egyszer eljutni ide, de hát Jucussal nem lehet ilyen édességes helyekre menni, egyedül meg nem annyira vicces program csak úgy beülni valahova.
Vártam valami különleges alkalomra, hogy elhívhassak valakit.

A hosszútávú „to do” listámra is felkerült: Churro House (Tegnérgatan).
(Itt most tényleg, konkrétan, egy papírra írt listára kell gondolni, ahova gondosan feljegyzem, hogy mi mindent szeretnék majd megcsinálni valamikor az életben.)

Anna hívott is egyszer (érdekes, hogy ez a churros-téma mennyire az ő személyéhez látszik kapcsolódni), hogy menjünk el együtt, de akkor éppen valahogy fáradt voltam, nem volt kedvem.
Majd egyszer, egy különleges alkalommal.

Aztán jött a pandémia. Itt Svédországban ugyan nem voltak kötelező lezárások, de a magam részéről nem akartam/akarok nyilvános helyekre beülni a covid idején.
Főleg nem olyan helyre, ahol adott esetben egymás szószába tunkoljuk a megrágott rudacskáinkat.
Na, de majd a pandémia után, akkor aztán tényleg elmegyek végre valakivel a Chorro House-ba!

Aztán a minap rákerestem a neten, és azt láttam, hogy a hely bezárt. Végleg.
Ezek szerint túl sokan gondolkodtak hozzám hasonlóan, és ez a hely sem élte túl a járványt.

A nyilvánvaló tanulság a történetből:
Ha el akarsz menni churrost enni, akkor menjél!
Akkor meg aztán főleg, ha a lányod invitál.
Ne várj az alkalmasabb időkre – most van az alkalmas idő.

14 komment

2021.01.23. 18:49 α Ursae Minoris

Futás

Címkék: futás családom covid-19

Most a covid-19 egyik igen különleges késői szövődményéről fogok írni.

Még május-júniusban estünk át ezen a betegségen, az egész család.
Talán engem viselt meg legjobban, nem csak testlieg, de lelkileg, intellektuálisan is eléggé lenyomott.
Amikor zajlott a betegség, akkor többek között azt sejtettem, hogy nem kap elég oxigént a testem, az agyam, de ezt akkor nem tudtuk kideríteni, mert a mentő nem volt hajlandó kijönni (az abban az időben alkalmazott, kicsit szigorú, bár az adott körülmények között végül is értehető „ha még tud beszélni, akkor nincs szüksége mentőre” elv alapján), otthon meg nem volt oxigénszaturáció-mérőnk. A betegség alatti intellektuális tompaságom szintjét mutatja, hogy eszembe sem jutott, hogy az interneten gond nélkül vehetenék egyet, amit pár napon belül házhoz is szállítanának.

Na, de most nem erről a sötét időszakról akarok beszélni, hanem egy ezt követő, sokkal vidámabb történetről.

Már mindannyian köjöttünk a betegségből, és újra találkozhatott a család.
Lea barátja nagy futó, és ekkor láttam meg rajta egy sportórát, ami többek között oxigénszaturációt is mér.
Azt gondoltam, milyen jól is jött volna egy ilyen a covid alatt, de akkor legalább most így, utólag beszerzek egyet.
Beszereztem.
Ahogy aztán felvettem, elkezdett mindenféle érdekes dolgokat mérni rajtam.
Aztán azt írta ki az óra, hogy a kalibráláshoz menjek ki legalább kétszer futni úgy, hogy  közben rajtam van az óra.

Na, és akkor itt ezen a ponton el kell mondanom egy fontos információt magamról.
Egész életemben, mindaddig egy kifejezetten no-sport vonalat vittem. Nem csak, hogy nem érdekelt semmiféle sport sem elvben, sem gyarkorlatban, de aktívan igyekzetem is magamat távol tartani minden ilyesmitől. Amikor egyszer, sok-sok évvel korábban fogyókúrára adtam a fejem, szemrebbenés nélkül vállaltam a legextrémebb diétát, de testmozgásra nem voltam hajlandó.

Na, szóval most azt mondta az óra, hogy fussak kétszer.
Futottam.
Ennek alapján az óra azt állította, hogy az edzettségi állapotom szerint 5 évvel fiatalabb vagyok a koromnál, vagyis (egy árnyalattal) edzettebb vagyok az átlagnál.
A futásokról meg mindneféle érdekes grafikonokat rajzolt ki, útvonal a GPS szerint, pulzus, sebesség, magasságviszonyok grafikonjai, külön-külön meg egymáshoz viszonyítva is.
Aztán felejánlotta az órához tartozó program, hogy ha akarom, felállít nekem egy több hetes edzéstervet.

El voltam varázsolva.

Tulajdonképpen ugyanaz a vonzerő, mint a geocaching esetében.

A futás önmagában egy cseppet sem érdekelt volna.
De az, hogy lehetnek térképeim, grafikonjaim, napi, heti, hosszútávú céljaim, kipipálható feladatokkal, elemzésekkel, mindez a legmodernebb technikára alapozva – ez az én világom. Plusz még a hiúságomra is rájátszik az óra...

futas_stockholm_1.PNG
Úgyhogy belekezdtem az edzéstervbe.

Azt ígérte, hogy megtanulok lefutni 5 km-t (ez volt a legrövidebb választható táv).
Az órám azt állította, hogy az eddig látottak alapján 30 perc alatt képes lennék lefutni a távot.

Ezen a ponton azt is nehezen tudtam elkézelni, hogy egyáltalán képes leszek valaha 5 kilométert egyben lefutni, a 30 perc pedig teljesen irreálisnak tűnt, de mindegy, belevágtam.

Csináltam hűségesen az edzésprogramot, nem számított, hogy éppen Győrben vagyunk (a töltés remek terep a futásra), vagy Budapesten (tök véletlenül, de éppen belebotlottam a nagyszerű Városmajori futókörbe), vagy Dörgicsén (a parasztbácsi kicsit furán nézett a szőlők között futkározó városi emberre), vagy Stockholmban (mondjuk itt tűntem fel a legkevésbé – eddig is ennyi futó volt itt, csak éppen nekem nem tűnt föl; vagy mindenki a covid hatására kezdett el futni, ha már úgysem lehet semmi mást csinálni?).
Aztán jött az ősz, meg a tél.
Folytattam.
Lett szépen futósapkám, meg futókesztyűm, aztán idővel fejlámpám is (mert a svéd tél nem csak hideg, de főleg – és elsősorban – sötét).
Egyre jobban bírtam a futást, az eredményeim meg szépen lassan egyre jobbak és jobbak lettek. Ebben valószínűleg az is szerepet játszott, hogy közben pár kilót is leadtam, így kevesebb ballasztot kellett cipelnem.

És ezért írom ezt a posztot éppen ma, mert ma reggel – szinte pontosan fél évnyi futkározás után – végül sikerül az öt kilométeres távot kevesebb mint 30 perc alatt megtenni (egész konkréten 28 perc 42 másodperc alatt).

Szóval így.

A következő lépés az lesz, hogy megtanulok horgolni vagy operát énekelni.

 

 

12 komment

2021.01.17. 11:41 α Ursae Minoris

Kilátás

Címkék: munka képek Huddinge

Az előző posztnál már szóba került a rendelőm ablakából nyíló kilátás, Mormogi Papa külön meg is említette a hozzászólásában – úgyhogy most felteszek két képet a rendelőnk előtti/alatti erdőről. A képeket konkrétan a szobámban állva, az ablakon keresztül fényképeztem.

kilatas_1.jpgkilatas_2.jpg
A rendelőm elhelyezkedését illetően még további érdekes részlet, hogy a Huddinge kórház területén vagyunk (hivatalos nevén: Karolinska egyetemi kórház, Huddinge) így némi túlzással azt is lehetne mondani, hogy a „Karolinskán dolgozom” (amely név valószínűleg Magyarországon is jól cseng, akár a Nobel-díj, akár Karinthy miatt).
Kár, hogy ez azonban nem lenne igaz, mert az orvosi Nobel-díjat nem a Karolinska kórház, hanem a (nyilván kapcsolódó, de mégiscsak különálló) Karolinska Intézet ítéli oda, márészt meg a klinkánk csak bérli a helyet a Karolinskától, de mi egy másik, önálló intézmény vagyunk – ennek a következménye például az is, hogy a kórházi étkezőben nem jár nekem a kedvezményes ebéd.

A hatalmas kórház szárnyait, folyósóit különféle orvosi szakágakról elnevezett „utcáknak” hívják – van például Medicingatan (Belgyógyászat utca), Rehabgatan (Rehabilitáció utca) és így tovább.

A mi rendelőnk egy külön épületrészben helyezkedik el, ami a kicsit kevésbé vonzóan csengő Infektionsgatan (Fertőzés utca) nevet viseli.

2 komment

2021.01.05. 16:21 α Ursae Minoris

Szelfi

Címkék: munka Huddinge covid-19

Csináltam ma egy szelfit a rendelőben, hogy megmutassam magamat és egy kicsit a környezetemet is.

A legújabb rendelkezések szerint egész nap ilyen maszkot és arcpajzsot (vagy minek hívják magyarul ezt az áltátszó plexilapot) kell hordanunk. Ez persze a covid-ellátásban eddig is így volt, de most már mindenkinek kötelező ez az öltözék az egészségügyben, így nekünk, pszichiátereknek is. Ez egy kicsit vicces, mert pár hónapja még kórházi ruhát sem hordtam, és civilben fogadtam a betegeimet.

szelfi_huddinge.jpg
A háttérben felsejlik valami a rendelői virágaimból (amik már egy korábbi posztomban  is láthatóak voltak – és lám, azóta is életben vannak, sőt).
Még hátrébb pedig az ablakomból való – valóban szép – kilátás is felsejlik.
Ugyanis menet közben elköltözött a rendelőnk, így immár nem egy parkolóra látok rá a szobámból, hanem egy iciri-piciri erdőre.

12 komment

2020.11.07. 08:18 α Ursae Minoris

Ősz

tolgy.jpg

 

Galánovics Tivadar, 79 éves nyugalmazott főmérnök kinézett budai lakásának ablakán, és nagyott sóhajtott.
Elszomorordott, látván, hogy az udvaron álló tölgyfa egyik-másik levele kezd sárgás színárnyalatot felvenni.

Az egykori főmérnöknek családja nem volt, barátai sem nagyon – egykori kollégái ugyan minden születésnapján és karácsonykor felköszöntötték, de az utóbbi években egyre kevesebb és kevesebb ilyen képeslap érkezett.
Így hát a kinti tölgy lett egyfajta bizalmasa, akivel rendszseresen megosztotta a nézeteit a világ folyásáról.
Rosszul esett hát neki, hogy az ősz közeledtével a barátja fonnyadni és száradni kezdett.

Rendszerető emberként az a gondolat pedig különösen taszította, hogy a levelek majdan lehullva szanaszét feküjenek a földön, összekeveredvén, majd összevizeződvén, majd megrohadván, végül a földdel eggyé válván.

Végül egy terv kezdett körvonalazódni az agyában:
Amíg még a helyükön vannak a levelek, megjelöli egyenként mindegyiket, gondosan dokumentálja minden levélnek a fán elfoglalt helyét – aztán majd ha leesnek, szépen egybeggyűjti őket, kiszárítja és lepréseli mindet – majd amikor eljön a leghidegebb, legfagyosabb és legszárázabb téli nap, szépen egyenként visszaragasztja az összes levelet, mindet a maga helyére.

Az egykori főmérnök jó karban lévő férfi volt, így nem okozott neki nagyobb gondot, hogy létra és biztosítókötél segítségével elérje a fa ágait.
A legmagasabb ágon, a legtávolibb levéllel kezdte, és egy filctollal ráírta a levélre: 1.
Majd következő levélre felírta, hogy 2, és így ment tovább, fentről lefelé.

Ahogy haladt a számozással, fényképeket is készített, közelieket az egyes ágakról külön-külön, valamint nagyobb távlatúakat is egyes ágcsoportokról is, hogy így több szögből egyértelműen meghatározható legyen minden számozott levél pozíciója a fán belül.

A munka egy bő hetet vett igénybe, ami napi hat-nyolc órányi mászást, jelölést, dokumentálást jelnetett – de a főmérnök úrnak igyekeznie kellett, ha kész akart lenni a munkával, mielőtt a levelek elkezdenének hullani.

Már csaknem készen volt a tölgy teljeskörű bejelölésével és fényképezésével, amikor azt érezte, hogy fulladni kezd, és szúr a mellkasa, nagyjából ott, ahol a szívét sejtette.
Lemászott a létráról, és bement a házba.
Egyre inkább nehezére esett a mozgás, végül azonban sikerült eljutnia az ágyáig.

Levette az ingét, a trikóját, majd megfogta a filctollat, és odarajzolta a mellkasára: 1 – és ezt követően megnyugodva feküdt bele az ágyába.

6 komment

2020.10.27. 08:07 α Ursae Minoris

2020

Címkék: költészet haiku covid-19


Messze vagy tőlem
Félek a közeledben
Ránk lehel a csend

 

haiku.jpg

 

 

 

4 komment

2020.10.23. 12:25 α Ursae Minoris

Insomnia

Címkék: filozófia álmok könyvek

Éjjel felébredtem, és nem tudtam visszaaludni.
Sokáig forgolódtam az ágyban álmatlanul.

Aztán arra gondoltam, hogy vajon tényleg így van-e, hogy nem tudtam újra elaludni?
Hiszen az is lehetséges, hogy igenis visszaaludtam, és most alszom, és éppen azt álmodom, hogy álmatlanul fekszem az ágyban.
Viszonylag tisztán tudok gondolkodni – de hát álmában is tud az ember gondolkodni, és (akkor, az álomban) tisztának is tűnnek ezek a gondolatok.
Megtapogattam a nyelvemmel a fogaimat – de ez nem bizonyít semmit.
Kinyitottam a szememet, ránéztem az ágyam mellett álló órára: 4:03 – de persze álmodhatom is azt, hogy az órám 4:03-at mutat.

Aztán ahogy elnézegettem a tiszta, átlátszó vízű patakot, amiben egy faág mentén úszkáltak a halak, magán az ágon pedig megannyi féreg tekergőzott, arra jutottam, hogy valószínűleg mégiscsak álmodom, mert egy patak jelenléte nem illeszkedik a hálószobai jelenethez.

Hacsak nem éppen Görögdinnye édes levében szereplői vagyunk...

in_watermelon_sugar_1.jpg

5 komment

2020.04.13. 12:27 α Ursae Minoris

Locsolóvers 2020

Címkék: költészet Húsvét covid-19

A következő locsolási szertartást alkottam meg a 2020-as év Húsvétjára.

Karanténban jártam,
Bágyadt nyuszit láttam.
Meg akar gyógyulni,
Szabad-e locsolni?

Ezt követően a locsoló óvatosan (a közvetlen testi kontaktust gondosan elkerülve) kézfertőtlenítőt csöppent a meglocsolandó hölgy kezére.

nyuszi_karanten.jpg

 

19 komment

2019.11.16. 10:15 α Ursae Minoris

Limerick

Címkék: prostitúció erotika költészet

Van egy baráti társaságunk – három házaspár –, akik rendszeresen összejárunk, jobbára egy-egy vacsora keretében.
Tegnap nálunk találkoztunk, Jucus volt a vendéglátó, aki finom magyar – és azon belül is elsősorban dörgicsei – ételekkel és italokkal készült. Éljen a dörgicsei csibeleves!

Az én ötletem volt, hogy mindenki írjon egy-egy limericket a többiek szórakoztatására.
Bár én voltam az ötletgazda, egy idő után rájöttem, hogy nem is olyan könnyű ez a feladat.
Végül nagy nehezen összehoztam a magam versét – a vacsorán aztán kiderült, hogy pár más résztvevő igencsak beindult, és fejenként több verset is írtak.

Akárhogy is, megosztom veletek az általam írt limericket, ha már annyit dolgoztam vele.

Egy örömlányt egy apáca a Börzsönyben
Az elhunyt egyházfi hagyatékán pörölte
A nővér mellett szól a paragrafus
De mégis a cédára hullott a juss
– Naná, hisz kettőnkből én vagyok a dörzsöltebb.

limerick2.jpg

7 komment

2019.05.18. 09:47 α Ursae Minoris

Csigamese

Címkék: élet mese depresszió

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy csiga.

Ez a csiga egy kis tisztáson lakott, a patak partján, az erdő mellett. Ez remek hely volt, bőségesen volt zöldellő fű és falevél, a hajnali harmatnak köszönhetően sohasem kellett szomjazni, és mindig voltak árnyas helyek, ahová be lehetett húzódni a tűző napsütés elől.
A mi csigánk igen figyelmes, nyitott és érdeklődő volt, gyakran meghallgatta a társait, tanácsokkal vagy egyszerűen csak a jelenétével segítve, bíztatva őket, így aztán a többiek szívesen keresték a társaságát.
Úgyhogy nyugodtan kijelenthetjük, hogy a hősünknek jó élete volt, sőt gyakorlatilag mindent megkapott, ami a csigalét keretei között lehetséges.

Ő azonban gondolkodó és álmodozó alkat lévén még többre vágyott.
Gyakran megfigyelte a réten a bogarakat és a madarakat. Ezek sokkal gyorsabban mozogtak nála, de a sebesség nem vonzotta különösebben – úgy tekintett rá, hogy ez csupán egy mennyiségi különbség, aminek nincs olyan nagy jelentősége. A repülés gondolata viszont lenyűgözte. Jó fantáziájának köszönhetően el tudta képzelni, milyen lehet fölszállni a rét fölé. Hogy milyen lehet a tekintetével nem csupán egyetlen levelet átlátni, hanem egyszerre, egységben érzékelni egy fát. Nem is csak egy fát, de egyszerre többet is. Átfogni a tekintetével az egész rétet – és meglátni talán még azt is, hogy mi lehet a patak túlsó, örökké elérhetetlen partján.
Szép és inspiráló gondolatok, de igazából csak egyre inkább megkeserítették a csiga életét, amint újra meg újra szembesülnie kellett azzal, hogy ő maga képtelen repülni.
Pedig több kísérletet is tett, de ezek mindig kudarccal végződtek. Kimászott néha egy-egy faág végére, hogy onnan rugaszkodjon el – eleve nehéz volt annyira előre löknie magát, hogy a ragacsos talpa el tudjon szabadulni, de amikor végül sikerült, csak az lett az eredménye, hogy átbillent, és leesett a földre. Egyszer a háza is megsérült egy ilyen alkalom után, és a horpadás sosem gyógyult be teljesen.

csiga_es_hernyo.jpg
Egyszer aztán – mivel a csiga analítikus alkat volt – megfigyelte a hernyó csodálatos átalakulását. Ez az állat, aki sok szempontból hasonló volt őhozzá (szintén lassan kúszott-mászott, leveleket rágcsálva) egy napon, egy félreeső, árnyas helyen mozdulatlanná válva burkot húzott maga köré. Néhány nappal később viszont egy nagyon szép lepke formájában kelt ki a gubóból, hatalmas szárnyakkal; és az addigi kis hernyó most könnyedén felszállt a levegőbe.

A csigában új remény született, és most már tudta, mit kell tennie.
Ő is elvonult egy árnyas helyre, egy kis gödörbe egy tölgyfa tövében. Behúzódott a házába, a bejáratot egy (viszonylag) kemény fallá merevedő hártyával zárta el, és várta az átalakulást és a szárnyakat. Számolt azzal, hogy sok türelemre lesz szüksége.

A többi csiga észrevette az eltűnését.
Néhányan felkeresték a rejtekhelyén, és megpróbálták rábeszélni, hogy bújjon elő. Meséltek neki a rét szépségeiről, az érdekes és ízletes növényekről, amik felbukkantak a réten az utóbbi időkben. Közös felfedezőútra hívták, vagy éppen csak beszélgteni próbáltak vele. Volt, aki megpróbálta neki elmagyarázni, hogy csigaemlékezet óta soha, senki sem alakult még lepkévé.
Csakhogy a csigaházon és a bezárt ajtón keresztül nem jutott át sem hang, sem érintés – a helyzet az, hogy a csigánk észre sem vette, amikor a társai közeledni próbáltak hozzá.
Azok pedig, pár sikertelen kísérletet követően feladták a dolgot, és többé már nem is probálkoztak.

A csigánk pedig ma is ott hever a gödörben, a tölgyfa tövében – ha meg nem halt.

4 komment

2019.04.20. 17:13 α Ursae Minoris

Születésnapi geocache

Címkék: geocaching lányaim Jucus

A családom egy nagyon eredeti, sok munkával és műgonddal elkészített ajándékkal lepett meg az 50. születénapomra: egy saját, személyre szóló, rejtvényes geoache-t készítettek nekem.

Jucus csinálta magát a ládát – úgy formázva és kifestve, hogy egy pokémont (konkrétan egy Weepinbellt) formázzon.

weepinbell.jpg
A lányok utánaéztek a geocaching szabályainak, és kihelyezték a ládát úgy, hogy ne essen másik, már meglévő ládához 161 méternél közelebb, kimérték a koordinátákat, majd a „How to puzzle cache” könyv segítségét is felhasználva megnézték, hogyan lehet rejtvényben kódolni az adatokat.
Ezután olyan módon fogalmazták meg a rejtvényeket, hogy azok az én hobbijaimhoz,  érdeklődési körömhöz kapcsolódjanak.
Ezzel együtt sem volt könnyű még nekem sem megfejtenem a feladványokat.

A terv az volt, hogy később aztán hivatalosan is publikálni fogják a cache-t, hogy mások is megfejthessék és megtalálhassák, de ez aztán jópár hónapig váratott magára, és volt is bennünk némi kétség, hogy olyan valaki is meg tudja-e majd fejteni a feladatot, aki nem én vagyok.
Aztán az az ötletünk támadt, hogy rendezzünk egy geocaching „eventet” (eseményt), ahol összejöhet a stockholmi kesserek krémje, és megpróbálhatják együtt megoldani a feladványt.
A társasházunkhoz tartozó közösségi teremben tartottuk az rendezvényt, segítségképpen kitettem az asztalra pár személyes tárgyamat (kedvenc DVD-ket, könyveket, Don’t panic feliratú törülközőt, Mauritius zászjalát, efféléket), megkínáltam őket egy Star Trek díszítésű tortával, ők pedig nekiállhattak a megfejtésnek. Jucus és a lányok is jelen voltak, hogy szükség esetén segíthessük a játékosokat.
Elismeréssel meg kell állapítanom, hogy a csapat úgy egy órányi munka után előállt a helyes megoldással.

Ennek örömére aztán végül publikáltam is a rejtvényt – ha az esemény résztvevői meg tudták fejteni, akkor talán másoknak is sikerülhet.
Azért a (maximális) 5-ös nehézségi fokra értékeltem a feladványt.

Ti, a blogom hűséges olvasói annyiból előnyben vagytok, hogy nagyjából ismeritek azokat a témákat, amik érdekelnek.
Kíváncsi vagyok, hogy mire juttok e rejtvénnyel.
A kép alapján egy konkrét hely koorditátáit kaphatjátok meg, nagyjából méteres pontossággal.
A geocache hivatalos oldala itt található, de maga a lényeg itt alant is látható.
A koordináták Nxx°xx' xx.x" Exx° xx'xx.x" formában vannak megadva.


mystery_level_50.jpg

4 komment

2019.03.06. 00:01 α Ursae Minoris

Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!

Hamvazószerda, a Nagyböjt kezdete alkalmából szeretném megosztani veletek ezt a képet, amit a nagyváradi katolikus egyházmegye oldalán találtam.

Kedves, életteli, előrevivő ötletek, és a legtöbbje vallási hovatartozástól (vagy annak hiányától) függetlenül is megvalósítható.

nagybojt_otletek.png

Áldott Nagyböjtöt kívánok!

Szólj hozzá!

2019.02.16. 15:40 α Ursae Minoris

Nevek

Címkék: sör svéd svenska

A minap, egy sörözés kapcsán kitaláltunk két jó nevet is egy-egy potenciális vendéglátóipari hely számára.
Lehet, hogy az elfogyasztott sör is szerepet játszott benne, de mind a két ötletet igen mulatságosnak tartottuk.

Az elsőnek a maradéktalan élvezetéhez sajnos svédül és magyarul is kell tudni, ez némileg rögtön le is szűkíti az elképzelt söröző célközönségét.
A név az lenne, hogy

Kör på!

Maga a kifejezés svédül azt jelenti, hogy „Gyerünk!”, „Rajta!” vagy „Csináld csak!” – viszont az első szó kiejtve úgy hangzik, hogy sör. Ha pedig magunkban a magyar sör szó mellé helyezzük a svéd (kiejtve pó) prepozíciót/partikulust, akkor olyan jelentést is adhatunk a magyar-svéd összetételnek, hogy „Sör bekapcsolva” vagy „Sörre föl!”.
Ilyen logikával egyébként van némi humorforrás a svéd „Frisör” (fodrász) feliratban is, mert ha különírnánk és svéd-magyarul értelmeznénk, akkor annak pedig „Ingyen sör” lehetne a jelentése.

sor2.png
A másik ötlet már nem igényli idegen nyelv ismeretét.
Ez egy fiatal (Y- vagy millenáris) generaciót megszólítani kívánó ázsiai étterem neve lehetne:

Éhes wok

 

 

8 komment

2019.02.10. 16:22 α Ursae Minoris

Meglepő zászló

Címkék: zászlók Irán Trump

A Sergels torg nem igazán nevezhető Stockholm főterének, még csak térnek sem igazán, különösebben szépnek meg pláne nem, de mivel ez a központilag fekvő köztér a legkedveltebb terepe mindenféle demonstrációknak, már korábban is témát adott nekem zászlós posztokhoz (R4BIA illetve Svéd zászló – másképp).

Ma, misére menet megláttunk pár embert zöld-fehér-piros, oroszlános zászlókkal készülődni.
Jucus kérdésére rögtön meg is tudtam mondnai, miféle zászló ez: Irán régebbi zászlaja, még a sah idejéből.
Nincs is ebben semmi meglepő, hogy a sah támogatói (vagy legalábbis a jelenleg rezsim ellenfelei) tüntetésre gyülekeznek, főleg így, a forradalom negyvenéves évfordulója táján. (Hogy repül az idő! Mintha tegnap lett volna!).

sah.jpgAhogy a mise után visszafelé ismét keresztüljöttünk a téren, már javában zajlott a tüntetés.
Lobogtak az oroszlános zászlók, és ahogy mondom, ebben nincs is semmi meglepő.
Annál inkább meglepődtem egy másik zászlón a tömegben, amin először csak Trump nevét láttam, de közelebbről megnézve kiderült, hogy nincs a dologban semmi további csavar, tényleg egy Trump-zászlót látok, Make America great again felirattal.
Úgy éreztem, ez egy kicsit kilóg a képből.

trump.jpgValószínűleg az „ellenségem ellensége a barátom” elv lehet a dolog mögött – ha nem szeretjük az iráni iszlamista vezetést, azok meg rosszban vannak Trumppal, akkor Trump a barátunk.
Mondjuk akkor pont ugyanezzel az erővel izraeli meg szaud-arábiai zászlókat is lengethettek volna.
Igaz, Trump nemrég extra keményen beleszállt az iráni rezsimbe, talán ezzel nyerhette el az iráni rendszerkritikusok (vagy legalábbis a zászlót lobogtató idősebb hölgy) szimpátiáját.

Kicsit el is gondolkodtam ezen az iráni forradalom dolgon.
Akkoriban ugye a sah volt a csúnya elnyomó, és ahogy mondani szokták, akkor jó ötletnek tűnt, hogy a baloldal összefogjon az iszlamistákkal a sah megdöntésére. A svéd baloldali értelmiség is lelkesen támogatta a forradalmat (persze, kibicnek semmi sem drága).
Aztán ahogy nyert a forradalom, az ajatollah és társai szépen ledarálták a baloldalt, és olyan diktatúrát vezettek be, hogy ahhoz képest a sah uralma maga volt a liberális dekomrácia.

Azóta már vélhetőleg a svéd baloldal is sajnálja, hogy így alakult.
A tanulság talán az, hogy nem mindegy, kivel szövetkezik az ember.

1 komment

2019.02.03. 18:58 α Ursae Minoris

Kiengesztelődés

Volt ugye az a nyári történet, ami miatt levágattam a szakállamat és egy darabig kerülőúton jártam a munkahelyemre.
Akkor meg is tettem a feljelentést, és innentől a dolog már járta a maga útját.
Decemberben kaptam egy levelet az ügyészségtől, később egy másikat a bíróságtól, hogy megtörtént a vádemelés, és januárban sor kerül a tárgyalásra.
A hírre gondosan visszanövesztettem a szakállamat (hogy a srác a bíróságon ismét szakállasan lásson, és utána majd ismét álcázhassam magam a borotválkozással) – ugyanakkor arra számítottam, hogy majd jól nem jelenik meg az újra és újra kiírt tárgyalásokon, amikre meg én bezzeg mindig újra és újra elmegyek.

Az elsőként kiírt tárgyalási napot valóban le is fújták – de ennek az oka az volt, hogy a srác időközben már (más okból kifolyólag) börtönben ült. Így áttették a tárgyalást egy másik napra, akkor viszont már biztos volt a (legalábbis virtuálus) jelenléte egy (mellesleg, mint kiderült, igen jó minőségű!) videókapcsolaton keresztül.

Érdekes látványt nyújtott a fiú a képernyőn.
Narancssárga ruhában volt – eddig azt hittem, hogy csak az amerikai filmekben van ilyen, de ezek szerint tényleg ez a divat a börtönökben.
A csuklója vörösesnek és duzzadtnak tűnt – úgy nézett ki, mintha el lett volna törve, de valószínűleg csak a gyakori bilincsviselés jeleit láthattam.

Ettől eltekintve viszont a fiú teljesen nyugodt, összeszedett, mondhatni meglepően normális volt.

A tárgyalás a várható forgatókönyv szerint zajlott, az ügyész ismerette a vádat, majd velem is elmondatta a sztorit, majd válaszoltam az ügyvéd kérdéseire is.
A fiú pedig arról beszélt, hogy frusztrált volt az adott pillanatban, meg én jöttem feléje, meg különben sem lökött rajtam akkorát.

Az volt egy kisebb fordulópont a tárgyalás során, amikor az ügyész bemutatta a filmfelvételt az esetről (amit ugye a szorgos szociális munkások készítettek a mobiljukkal a szemközti épületből).  A jelenet fenyegetőbbnek, maga a lökés pedig jóval durvábbnak tűnt, mint amire emlékeztem.

A srác is hasonlóképp lehetett ezzel, mert innentől megváltoztt a hozzáállása.
Azt mondta, hogy ehhez nem tud mit hozzáfűzni, és szeretné a bocsánatomat kérni a történtekért.
Jó keresztényként el is akartam fogadni ezt a bocsánatkérést.
Ez után viszont elvileg nekem már nem volt több szerepem a tárgyaláson, így amikor már ki akartak küldeni a teremből, még egyszer szót kértem a bírótól, és a fiúhoz fordulva azt mondtam, hogy értékelem, köszönöm és elfogadom a bocsánatkérését.
Valamint, hogy nekem nincs semmi bajom a személyével, és a feljelentés sem őellene irányult, de ebben az adott helyzetben ezt meg kelett tennem.

A srác erre szívére tett kézzel azt mondta, hogy „Köszönöm szépen, ez sokat jelent nekem!” – és valahogy úgy tűnt nekem, hogy ezt őszintén mondja.
Ez jól esett, úgyhogy mindezek után kifejezetten jó hangulatban hagytam el a tárgyalótermet.


kiengesztelodes.jpg

20 komment

2018.12.19. 16:15 α Ursae Minoris

Tél Huddingében

Címkék: képek tél Huddinge

Ha korábban megosztottam veletek a rendelőm ablakából nyíló tavaszi kilátást, akkor itt az ideje, hogy megmutassam azt is, mit látok a szobámból télen (már abban a pár órában, amíg világos van).

huddinge_tel.JPG

Szólj hozzá!

2018.12.16. 14:28 α Ursae Minoris

Filmes rejtvény

Címkék: feladvány filmek Svédország

A svéd karácsonyi hagyományokhoz tartozik a tévés adventi kaledárium is.
Erről (mármint a hagyományokról is meg a kalendáriumról is) írtam is egy korábbi posztomban.
Érdekes tény egyébként, hogy ez a svéd karácsonyos posztom lett a messze legolvasottabb írásom.

Szóval egy ilyen tévés adventi kalendárium egy 24 részes sorozatot jelent, a részek december 1-től 24-ig naponta jönnek ki, az egyes részek viszonylag rövidek, olyan 12-15 percesek, a téma pedig többé-kevésbé kapcsolódik a karácsonyhoz, a várakozáshoz.
Ezen túl viszont a műfaj és a szituáció igen különböző lehet (volt már klasszikus mese és hard science-fiction is; ősemberes, kalózos és egeres sztori is).
Az idei történet a mai Svédországban játszódik: Egy család (apa, anya, kisfiú, kislány) leköltözik december elején egy kisvárosba, mert az anya krimiíró, és arra számít, hogy a nyugodt környezetben majd jobban tud alkotni.
Közben belekeverednek a városka karácsonyi versenyébe, ahol a különböző csapatoknak Mikulás-futás, mézeskalácsház-építés, Lussekatt-evés és karácsonyi dekoráció versenyszámokban kell megmérkőzniük. A részvételhez kénytelenek összefogni a szomszédaikkal is, akik kevésbé hagyományos családok. A krimiírás meg egyre inkább háttérbe szorul.

Igazából elég aranyos történet, vannak benne olyan különféle politikai, kulturális célzások, utalások, amiket inkább csak a felnőtt nézők vehetnek le. Volt már benne (eddig) két olyan létező híresség is, aki saját magát játszotta.

Mivel nagyon büszke voltam magamra, ahogy észrevettem az egyik filmes vonatkozású „easter egg”-et, most feladom nektek is, rejtvényként.
Egy jelenetről van szó, ahogy az anyuka egy újjal pötyögtetni a számítógépét, és azt mondja, hogy a regényén dolgozik.
Aztán egyetlen pillatantra látni lehet a gépe képernyőjét.
Kiváncsi vagyok, hogy rájöttök-e, melyik (az elsődleges célközönség számára remélhetőleg ismeretlen) filmre utal kétszeresen is a kép?

A megfejtéshez nem kell feltétlenül svédül tudni – mindenestre felülre az van írva, hogy „1. fejezet” utána meg először egy holttest megtalálásáról szóló szöveg következik...

redrum.jpg

10 komment

2018.11.22. 20:02 α Ursae Minoris

Geocaching séták

Címkék: képek geocaching Stockholm

A geocaching egyik előnye, hogy olyan helyekre is eljut az ember, ahová máskülönben valószínűleg nem lett volna oka/alkalma elmenni.
Ezek lehetnek egzotikus helyek is (mint például valószínűleg Makaóba sem utaztam volna el, ha nincs ott az a plusz hajtóerő, hogy egy újabb „országban” legyen találatom), de az ember a saját városában is felfedezhet addig ismeretlen utcákat, épületeket.

Az első példám Stockholm belvárosából van. Ezt a belső udvart számos alkalommal közelítettem meg úgy 50 méternyire, mert a különféle kórházakba vezető utam itt vezetett el mellette. Ahhoz, hogy ezt az érdekes teret meglássam, csak a főútról kellett volna egy utcányit letérnem – de valószínűleg sose tettem volna meg, ha nincs a közelben egy láda.
A házak ellipszis alakban veszik körül a parkot, ami így szinte egy közös hátsó udvart formál. És ebben az udvarban még egy kis káplona is helyet kapott.
Ottjártamkor vidám zene hallatszott bentről – de nem akartam bemenni, mert azt valószínűsítettem, hogy éppen egy esküvő zajlik benn.

grubbensparken.jpgkapolna.jpg

A következő kép egy külvárosból van, és nem igazán tudom, mit ábrázol. Jucus szerint valamiféle kisebb panzió lehet, ami a kinézet alaján hihetőnek is tűnik, de semmiféle kiírás nem volt rajta – ha hotel, akkor valami nagyon titkos fajta. Vagy egyszerűen egy kicsit jómódúbb család háza.

hotel.jpg
Innen egy kicsit tovább sétálva (a közeli golfpálya, és egyben a geoláda irányába) láttam meg ezt a furcsa épületet. A díszítése alapján hippitanyára vagy egy fiatalos buddhista életközösségre tippeltem. Látszott az épülten egyfajta igényesség. Az épület mögött egy apró méhészetet vettem észre, ami megerősítette az elméletemet, hogy lakott, használt épületről lehet szó. Egykor, a boldog, kolostori időkben mi is méhészkedtünk. Ó, azok az ifás költöztetéses éjszakák! Azok a pörgetések! Azok a méhszúrások! Sose felejtem el!

hippi1.jpghippi2.jpghippi3.jpghippi4.jpghippi5.jpgbuddha.jpgNa, szóval semmi kiírást nem láttam, így megkérdeztem a közelben kutyát sétáltató (tehát nagy eséllyel helybeli) nőt, hogy mi ez az épület. Fogalma sem volt.
Úgy tűnik, nem egy kiváncsi alkat.

Otthon, némi Google keresgélés segítségével megtudtam, hogy az épület valóban lakott, de nem egy életközösség használja a helyet, hanem egyetlen ember, egy nyugdíjas, akinek egyszerűen ahhoz volt kedve, hogy így díszítse föl a birtokában lévő garázst – vegyes érzéseket kiváltva ezzel a környékbeliekből.

2 komment

2018.11.15. 16:03 α Ursae Minoris

Húsz könyv

Címkék: könyvek sci fi katolicizmus

Tavaly Stockholmban járt Sárosdi Lilla színésznő a „Vakság” című darabot előadni (majd miután hazaért Magyarországra, rögvest ki is robbantotta odahaza a #metoo magyar vonalát – a saját traumatikus élményét egyébként a darabba is beleszőtte, ott egy vak lány volt az áldozat).
A darab utáni beszélegtésen a rendező megemlített egy vak srácot, aki évi húsz könyvet olvas el hangoskönyv formátumban; majd feltette a költői kérdést, hogy közülünk, látó emberek közül vajon ki olvas el egy év alatt húsz könyvet.

Elgondolkodtam.
Nem tudom, elolvasok-e húsz könyvet évente – úgy gondolom, hogy nem, de mivel nem számolom, így nem is tudom a választ.

Úgyhogy elhatároztam, hogy 2018-ban számolni fogom, és a cél az, hogy elolvassak húsz könyvet.
Felmerült a kérdés, mi számít „könyvnek” – rendszeresen olvasom a Galaktikát, ha az könyvnek számít (végül is novellagyűjtemény...), akkor máris van 12 pontom. Végül azonban úgy döntöttem, hogy keményen nyomom, és a Galaiktikán kívül kell még további húsz könyvet elolvasnom.

Menet közban aztán rájöttem, hogy a kihívas azért megváltoztatta az olvasási szokásaimat: Minden bizonnyal többet olvasok, de nem olvasgatok bele egy-egy novella kedvéért gyűjteményes kötetekbe, nem vágok bele nagyobb, nehezebbnek ígérkező művekbe (például a sógorom filozófiai értekezésébe – ezt nyilván illenék elolvasni, másrészt biztos lassan menne, és így rontaná a statisztikámat, úgyhogy 2019-re halasztottam), a rövidebb, vékonyka könyvek viszont hirtelen vonzóbbak lettek a számomra.

Mostanra (november elejére) meglett a húsz könyv, úgyhogy azt lehet mondani, hogy túl is teljesítettem a célt.

Az alábbi könyveket olvastam el:

1. Michel Houellebecq: A harcmező kiterjesztése
Nagyon tetszett a Behódolás – nemcsak jövőkép miatt, hanem még inkább azért, amilyen öniróniával bemutatja a megkeseredett, cinikus, középkorú értelmiségi férfit. Persze, hogy akartam Houellebecq-től további könyveket is olvasni.

2. Jeff Carlsson: Fagyott égbolt
Sci-fi, érdekesnek ígérkezett, de végül nem nyűgözött le – igazából egy trilógia első része, de nem hiszem, hogy a másik két könyvet is el fogom olvasni.

3. Ferenc pápa: Isten neve irgalmasság
Ez tetszett. Ráadásul jó vékony, pár nap alatt kiolvastam.

4. Kazuo Ishiguro: Never let me go
Ez nagyon jó könyv. Eleve rokonszenves dolog, ha egy Nobel-díjas szerzőtől olvashatunk science-fiction témájú alkotást, ez növeli a műfaj rangját.
Ez a könyv megérdemelte volna, hogy írjak róla egy külön posztot a blogomban.
Egy érdekes módon nyomasztó világban játszódik. A számomra a pszichológiai vonal volt az érdekes, hogy a szereplők hogy fogadják el teljes természetességgel (és lázadás nélkül) a sorsukat. Ugyanakkor az író azt nyilatkozta, hogy számára nem a világ (és a beletörődés) volt a fontos, ő egy „szerelem a halál árnyékában” történetet akart írni. Fura, mert számomra pont ez a szerelmi szál nem is tűnt különösebben relevánsnak.

never-let-me-go-30.jpg
5. Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Hazatérés
Újabb sci-fi, klasszikus szovjet szerző-testvérpártól. Ezen a jövőképen (kommunista idill) azért fogott az idő, mai szemmel már egy kicsit helyenként megmosolyogtató a könyv.

6. Tolvaly Ferenc: 40 nap lélekúton
Ez egy nagyböjti elmélkedés, így is olvastam, a Nagyböjt alatt, mindig az aznapi szakaszt.

7. Vladimír Páral: Rómeó és Júlia 2300
Egy újabb kelet-európai sci-fi. Páral más sci-fi tárgyú műveihez hasonlóan van benne valami kedves, ártatlan naivitás. Ami azért fura, mert Páral más, a mai világban – jellemzően egy vegyi üzemben – játszódó művei (Vihar a lombikban; Gyilkosok és szeretők) olyan depressziósan realisták, hogy az életkedvem is elment, amikor annak idején olvastam őket.

8. Henri Boulad SJ: Teózis
Lelkesítő gondolatok egy jezsuita atyától.

9. Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám
Na, ez aztán egy jó könyv! Kicsit fura (vannak benne például beszélő macskák, akik egyrészt macskák, másrészt személyesen Karinthy és Kosztolányi), de nagyon érdekes. Kifejzetten ajánlom!

10. Robert Charles Wilson: Misztérium
Wilson az egyik kedvenc sci-fi szerzőm, szerintem nagyjából minden könyvét olvastam, ami magyarul megjelent.
A könyvei jellemzően a mai világban játszódnak (vagy legalábbis innen indulnak ki), ahol aztán valami különleges esemény megzavarja a dolgok normális menetét – majd azt mutatja be, hogy mindez hogy befolyásolja a hétköznapi emberek életét.
Kedvenc könyveim tőle a Pörgés és az Affinitások.

11. Christopher Priest: Kifordított világ
Na, ez aztán még egy érdekes könyv.
Az élményhez hozzátartozott, hogy e-könyvben olvastam el, szó szerint egy ültő helyemben (egy repülőút alatt). Eleve egy fura alaphelyzet van (az emberek korát „mérföldben” mérik, és utazgatnak a „múltba” meg a „jövőbe”), aztán amikor nagyjából már értenénk és elfogadnánk egy adott felállást, akkor jellemzően mindig kiderül, hogy nem úgy vannak a dolgok, ahogy addig hittük.
Igazából maga a világ az izgalmas benne, a történet inkább csak annyiból, ahogy egyre többet (vagy egyre kevesebbet...) tudunk meg általa a világról.
Ezt is kifejezetten ajánlom – legalábbis az elvont művekre fogékonyabb olvasóimnak.

12. Michel Houellebecq: Elemi részecskék
Igen, Houellebecq is kezd a kedvenc íróim közé tartozni...

13. Varga László: A bőrünk alá bújt Isten
Újabb lelkiségi irodalom a kaposvári püspöktől.

14. Timothy M. Gallagher OMV: The Examen Prayer
Na, ez meg aztán főleg pláne lelki irodalom – Szt. Ignác nyomán.
A könyv a nap végi visszetekintő elmélkedés (Examen) gyakorlatáról szól.

15. Tove Jansson: Muminpappans memoarer
Valamennyire talán Magyarországon is ismert a Múmin mesevilág.
Ebben a könyvben a Múminpapa nekiáll megírni az emlékiratait – érdekes mű maga a könyv, mert egyrészt van egy fő történetszál, a „jelenhez” képes egy generációval korábbi időkről szóló memoár, másrészt a könyv (az emlékiratokkal párhuzamosan) bemutatja azt is, hogy a jelenkori szereplők hogy reagálnak az emlékiratokban megfogalmazottakra, miközben az is szóbakerül, hogy természetesen az emlékezet és az alkotás torzíthat is, úgyhogy esetleg „valójában” nem is pontosan úgy történtek a dolgok, ahogy a könyvben áll...

16. Irvin D. Yalom: Szerelemhóhér és más pszichoterápiás történetek
Esetleírások az egzisztenciális pszichoterápia világából. Szembenézés az öregedéssel, elmúlással, az élet elkerülhetetlen bizonytalanságával, ilyesmi – ezzel együtt a könyv jó humorral van megírva, kifejezetten élvezetes olvasmány.

17. Elias Wessén: De nordiska språken
Egy kis nyelvészeti szakirodalom. Az északi germán nyelvek története.

18. Martin Buber: Én és Te
Annak idején sokat hallottam erről a könyvről zengedezni. Egy kedves ismerősöm nemrég mesélte, hogy gyakran szemezget belőle idézeteket, viszont sosem olvasta el az elejétől a végéig. Egy kicsit azért is esett a választásom erre a könyvre, mert olyan kis lapos és rövid.
Viszont helyenként elég elvont filozófiai magasságokba emelkedik, úgyhogy nehezebb volt olvasni, mint amire számítottam. Azt mondanám, hogy talán úgy a negyedét értettem a könyvnek – viszont az, amit értettem belőle, az tetszett.

19. Jonas Jonasson: Analfabeten som kunde räkna
A százéves ember, aki kimászott az ablakon... minden bizonnyal odahaza is ismert könyv (és film), de talán a szerzőnek ez a könyve (Az analfabéta, aki tudott számolni) is megjelent magyarul. A főszereplő ezúttal nem egy idős svéd férfi, hanem egy fiatal afrikai nő, de egyébként nagyon-nagyon hasonlít a könyv Százéves emberre. Mintha ugyanazt olvasná az ember, csak ezúttal más szereplőkkel.

20. Martin Werlen: Hova jutnánk?
Egy svájci püspök, bencés (ex-)apát, könyve.
Véltlenül kerül hozzám, de örülök, hogy hozzám került. Érdekes, bátor kérdésfelvetések arról, hogy milyennek kellene lennie az egyháznak; hogy meg kellene térnünk abból, hogy eddig a nőkkel, a melegekkel, a bevándorlókkal bántunk. És hogy miként lehetne igazán felmutatni Jézust a világnak.

Ezek voltak tehát az (elejétől végéig) kiolvasott könyvek.
Ezen kívül pár Galaktika. Timothy M. Gallagher egy másik könyvét is olvasom apránként, a felén túl tartok, de azt nem fogom kiolvasni az év végéig. Meg volt még egy könyv, amibe belekezdtem, de nem olvastam végig.

Hát akkor ennyit a teljesítményolvasásról.
És akkor most már végre visszatérhetek ahhoz, hogy az élvezet kedvéért olvassak.

22 komment

2018.11.08. 16:50 α Ursae Minoris

Oh say, can you see...?

Címkék: képek rejtvény

Van az úgy, hogy (mindenki más számára...) nyilvánvaló dolgok csak jóval később esnek le a számomra, és őszintén rá tudok csodálkozni arra, ami igazából magától értetődő (kellene, hogy legyen).

Ilyen eset volt az, hogy csak viszonylag nemrég (és sok-sok évnyi lelkes fogyasztás) után jöttem rá, hogy a Nutella azért viseli ezt a nevet, mert mogyoróból (angolul: nut) készült.

Egy hasonló élményben volt részem most hétvégén is. Ügyeltem, így az időm jelentős részét a lenti szobámban töltöttem.
Annak a szobának a falát díszíti az „In Watermelon Sugar” címet viselő kép.
Ezt a festményt nagyjából két éve festette nekem egy kedves ismerősünk, annak idején még egy blogposztot is írtam róla.
(A blogposztban a jelek szerint nem szerepel az ismerősöm neve – talán ő maga kérte annak idején valamiért, hogy ne írjam le – úgyhogy most sem írom ide; aki ismeri, úgyis tudja, kiről van szó, másoknak meg úgysem mondana sokat egy keresztnév.)

Szóval két éve ott van a falon a kép, és nyilván nem nézek rá minden nap, de azért mégiscsak folyamatosan jelen van a lakásunkban.
A téma ugye adott, egy patak/folyó, ami életet visz a pusztába – nőnek körülötte a fák, és magában a patakban is nyüzsög az élet.

in_watermelon_sugar_1.jpg
Ez így rendben is van.
A kép – ahogy felfogtam – eléggé síkbeli és absztrakt.
Azt, hogy a folyó vize helyenként világosabb, másutt sötétebb, annak tudtam be, hogy talán a napfény esik máshogy egyes részekre, vagy még inkább valami víz alatti növényzet okozza az eltérést.
Ez nem igazán tetszett, meg úgy – őszintén szólva – magával a képpel kapcsolatban is ambivalens érzéseim voltak.

Aztán most ahogy az ügyeletem vége felé a képet bámultam, egyszerre csak összeállt a jelentése.
A sötétebb részek a vízben, ahogy mondani szokták „nem bug, hanem feature”, és egyszerre a kép is egy egészen új térbeliséggel állt előttem.
Most, hogy megláttam ezt az összefüggést, persze már képtelen vagyok „unsee it” (újra-nem-látni), sőt, egy kicsit fura is, hogy nem vettem eddig észre.
És így most már a kép is jobban tetszik.

Látjátok, értitek, hogy mire gondolok?

3 komment

2018.10.30. 09:52 α Ursae Minoris

Sokat akar a szarka...

Címkék: politika Svédország

Igazából nem akarok politizálni a blogomon, de a svéd politika újabb komikus fordulatai kapcsán nem tudom megállni, hogy ne meséljek egy kicsit a kormányalakítás történetéről.

Szeptember 9-én volt a választás, és noha pont az lett az eredmény, amit a közvéleménykutatások valószínűsítettek, a svéd politikusok mégis őszintének látszó megdöbbenéssel, és „Most aztán mi lesz?” értetlenséggel tekintettek a helyzetre.

Van egyrészt a bal blokk – eddig ők kormányoztak, a szocialisták és a zöldek alkották a kormányt, a kommunisták kívülről támogatták őket.
Van egy jobboldali blokk, a Szövetség – két konzervatív és két liberális jellegű párt alkotja.
Vannak aztán a Svéd Demokraták – ex-náci, mostanra inkább bevándorlásellenes-populista párt. A „szélsőjobb” megnevezés megtévesztő, szociális és gazdasági téren inkább bal-, mint jobboldaliak. Ők szinte bárkivel hajlandók lennének összefogni, aki szóba áll velük, de senki sem akar szóba állni velük.

Szóval a választási eredmény úgy nézett ki, hogy a baloldal kapott 144 mandátumot, a jobboldali Szövetség összesen 143-at. A Svéd Demokraták meg 62-t.

mandatumok_2018_1.png

Akkor most ki nyerte a választást, ki alakítson kormányt?
A baloldal azt mondja, hogy nekik több szavazatuk van, mint a jobboldalnak (már ha az SD-t nem számoljuk, de velük ugye nem akarnak számolni), úgyhogy akkor ők kormányoznának is tovább.
A jobboldal azt mondja, hogy nem úgy van az, az eddigi kormányban csak a szocik és a zöldek voltak benne – ha velük állítjuk szembe a Szövetséget, akkor a jobboldalnak van több szavazata, úgyhogy innentől ők akarnak kormányozni.

A szocialista miniszterelnök úgy döntött, hogy nem mond le (itt nem szűnik meg automatikusan a kormány mandátuma a választással).
Erre a jobboldal bizalmatlansági szavazást kezdeményezett, amit a baloldali miniszterelnök el is veszített, mivel a Szövetség és az SD is ellene szavazott – viszont kormányozhat tovább, amig meg nem választanak egy új miniszterelnököt.

Ez után a jobboldal még inkább azt mondta, hogy nekik kell kormányozni, hiszen lám, nem-szocialista többség van a parlamentben. Persze nem mintha ők a jövőben bármilyen szinten is együtt akarnának működni az SD-vel, vagy akár csak számítani a szavazataikra a későbbiekben.

Ezt követően a jobboldal vezetője kapott megbízást a parlament elnökétől, hogy OK, akkor szondázza a terepet, hogy képes lenne-e kormányt alakítani.
Kapott rá két hetet.
Ez alatt a két hét alatt rájött, hogy nem, mivel az SD-vel ugye nem akarnak együttműködni, a baloldal pártjai meg majd hülyék lesznek támogatni egy jobboldali kormányt, így viszont nincs többségük a parlamentben.
Ezért bejelentették, hogy a jobboldal mégsem tud kormányt alakítani.

Ezt követően a szocialista ügyvezető miniszterelnök kapott megbízást, hogy nézze meg, képes lenne-e ő újra kormányt alalkítani.
Az SD-vel ugye nem akarnak összefogni (pedig az SD kapható lenne erre is, csak álljon már végre velük szóba valaki). A jobboldali pártok sem akartak beszállni a szocialista vezetésű kormányba (pedig az ü.v. miniszterelnök nagyon szerette volna egyik-másik kisebb pártot átcsábítani magához).
Úgyhogy két hét után ő is bejelentette, hogy nem képes kormányt alakítani.

Lehetne még egy (német típusú) nagykoalíció, a szocialsiták és a legnagyobb jobboldali párt között (aminek egyébként még így sem lenne többsége, ahhoz legalább egy további párt kellene), de ezt a két nagy egyike sem akarja.

Hát itt tartunk most.
Mindenki szeretne kormányozni, de senki sem tud.

Úgyhogy a mai nap folyamán a parlament elnöke leülteti a pártok vezetőt különféle csoportokban (a lehetséges kormányfelállások szerint), és megpróbálja ráveni őket arra, hogy végre beszéljenek már egymással értelmesen.

Majd meglátjuk, mire jutnak...

5 komment

2018.10.12. 16:07 α Ursae Minoris

Találmányaim 2.

Címkék: kreativitás geocaching Jucus

Korábban már írtam a sajnálatos módon hamvába holt találmányaimról – időközben eszembe jutott, hogy van még a tarsolyomban pár további példa a kreativitásom dicséretes, ámde fölösleges megnyilvánulásaira.

1. Szellemes geoládák
Voltak mindenféle ötleteim, hogy hogy lehetne egy másféle, eredeti geocache-formát kitalálni. Ez nem hiábavaló próbálkozás, tényleg létezik pár újszerű, egyéni megoldás, és az efféléket igencsak díjazza is a geocaching-közösség.

– Ilyen ötletem volt például egy olyan láda, ami egy adott helyen ülő koldusra van bízva (Stockholmban nagyon divatba jöttek mostanában a román koldusok, és gyakran fix helyük van, egy-egy ember éveken keresztül ugyanott marad). Ennek a ládának az lett volna a neve, hogy „Kérjetek, és adatik” – és az lett volna benne a csavar, hogy így nekünk kellett volna kérni valamit (a ládát) egy koldustól, megfordítván ezzel a szerepeket. Valószínűleg könnyen lehetett volna találni együttműködő koldust is a feladatra, jó kis reklám (és várható plusz bevétel) lett volna a számára a sok érdeklődő geocachingelő. Sajnos rá kelett jönnöm, hogy a jelenlegi szabályzat nem engedi olyan láda kihelyezését, aminek az eléréséhez valakinek az aktív közreműködését kell kérni. A szabály megszületésénél régebben kihelyezett ládák viszont továbbra is működhetnek így, Budapesten is van egy olyan láda, amit egy kávézóban kell elkérni a pultnál.

– Gondoltam egy olyan geocache-re is, ami egy speciális félig-fényézékeny papír lenne, a lakásunk ablakának a belső oldalára ragasztva. A papír a normál fényre nem reagálna, de lézerrel lehetne rajta nyomot hagyni – és az elkötelezett geocachingelők ezen a módon tudnák ráírni a papírra a nevüket. Ezt az ötletet két okból is el kellett vetnem – egyrészt Jucus sem volt lelkes, hogy a lakásunk körül folyton fura alakok mászkáljanak, másrészt szakértők szerint korántsem biztos, hogy egyáltalán létezik ilyen, az elképzeléseimnek megfelelő papír.
Ennek az ötletnek lett aztán végül egy szelídített változata (ami meg is valósult): egy olyan láda, amiben papír helyett üveglapokra lehetett feljegyezni a találatot. Úgy képzeltem, hogy ehhez majd üvegre író filcet használnak felfedezők – páran így is tettek, de a többség egyszerűen kaviccsal karcolta bele a nevét az üveglapba.

– Aztán volt egy olyan ötletem, hogy valahol a falba (például a lakásunknál...) egy pendrive lenne beleépítve, hogy csak az USB-csatlakozó lógna ki a fal síkjából. A pendrive-on egy dokumentum lenne, a kessereknek egy magukkal hozott számítógépet kellene csatlakoztatni a fix pendrive-hoz, hogy a dokumentumot szerkeszthessék, és ilyen módon rögzítsék a találatot.
Ezt az ötletet egy idő után elvetettem: egyrészt arra gondoltam, hogy nem biztos, hogy ezt elfogadnák, mint cache-t; de még inkább azért, mert alapvető számítógép-biztonsági szabály, hogy ne dugdossunk ismeretlen eredetű eszközöket az USB-bemenetünkre, úgyhogy nem akarnék elindítani valamit, ami ennek pont az ellenkezőjére bíztatná az embereket.

dead_drops.jpg
Évekkel azután, hogy elvetettem az ötletemet, véletlenül megtudtam, hogy márpedig igenis vannak ilyen kihelyezett pendrive-ok világszerte, méghozzá jellemzően pont úgy, befalazva, ahogy én azt kitaláltam. Nem a geocaching keretében, ez egy ettől függetlenül létező „játék” Dead drops néven, viszonylag sok kihelyezett eszközzel világszerte – Stockholmban és Budapesten is van belőlük. Itt megnézhetitek az oldalukat, a térképen is keresgélhettek.

2. Csőgörény
Tudom, hogy létezik egy ilyen fantáziadús nevű eszköz, de nem ismerem a működési elvét.
Ezért én kitaláltam, hogy ez szerintem úgy működhetne, hogy egy endoszkóp-szerű vékony, rugalmas eszközt levezetnek a csatornába, és átnyomják a duguláson, hogy a csomón túlra érjen az eszköz vége. Akkor aztán egy gombnyomásra három, visszahajló kampó ugrik elő az endoszkópból, és ekkor már csak vissza kell húzni az eszközt, és jön vele a trutyi is.
Szerintem ez egy működőképes ötlet.
Mindenesetre amíg én ezen fantáziáltam, Jucus közben egy rugalmas dróttal sikresen kitisztította a lefolyót.

3. Világító táska
A fekete táskám még feketébb belsejében néha nehéz megtalálni a fekete pénztárcámat és a fekete noteszemet. Ezen segítene, ha a táskámban belül felkapcsolható világítás lenne.
Ez annyire eszébe jutott már másnak is, hogy konkrétan kaphatóak is ilyen táskák.

 

4 komment

2018.09.09. 15:50 α Ursae Minoris

Kitalálós poszt: Hol jártunk?

Címkék: utazás képek geocaching

Amikor nyáron meglátogattuk Leát Koreában, az utazást összekötöttük az évenként (legalább) egyszer esedékes magyarországi látogatással is.
Ez már önmagában is egy nagyszabású út lett volna, de ezen felül közben tettünk még egy alapos kitérőt is, annak kedvéért, hogy újabb, eddig általam érintetlen „országokban” lehessen geocaching találatom.

Az alábbi képek mind ugyanott készültek.
Az utazás előtt szerettem volna még idehaza váltani a helyi pénzből (mivel tudtam, hogy ott nem nagyon fogadnak el bankkártyát), de Stockholmban még csak a létéről sem hallottak az itteni pénznemnek, nemhogy készletük lett volna belőle.
Így végül készpénz nélkül érkeztünk meg erre a helyre. Bankkártyával valóban nem tudtunk fizetni, de szerencsére a szomszédos „ország” pénzét is elfogadták tőlünk – ugyan a számunkra kicsit kedvezőtlen 1:1-es átváltási aránnyal.

Nos, vajon hol készültek ezek a képek?
wiehl_v.JPG

ji_ska.JPG

jezsuita_rom.JPG

kaszino.JPG

utcacska.JPG

 

5 komment

2018.08.31. 21:13 α Ursae Minoris

Tag mig. - Håll mig. - Smek mig sakta.

Címkék: halál svéd költészet

A minap olvastam Harriet Löwenhjelm történetét, és ráakadtam az utolsó versére is, amit a halála előtti napon írt, 31 éves korában.

Megindított ez a vers, úgyhogy most megosztom veletek.

Harriet egy jómódú stockholmi családba született a XIX. század végén – így egy kicsit szabadabb élete volt, mint sokaknak abban az időben. Festett és írt, és bár sem a család, sem mások nem értékelték különösebben az alkotásait, folytathatta tovább a művészi tevékenységét. Életében nem is kapott semmi elismerést, csak halála után adták ki a műveit.

27 éves korában TBC-vel szanatórumba került. A csendes, szabályozott környezetet nem Hans Castorp-i nyugalommal fogadta, hanem fiatalos lendülettel az orvosok idegeire ment, motorcsónakozott a tavon, mókusokra vadászott és hamis énekléssel szórakoztatta a többi pácienst, úgyhogy majdnem ki is hajították a szanatóriumból.

harriet_lowenhjelm.jpeg
A svéd eredetiben – mint láthatjátok – egyszerű, tiszta rímek vannak. A szavak is keresetlen, mindennapi szavak.
A fordításban a tartalmat igyekeztem hűen visszaadni, meg sem próbáltam rímeket alkotni – a mesterkélt megoldásaim csak rontottak volna a vers kifejező erején.

Tag mig. - Håll mig. - Smek mig sakta.
Famna mig varligt en liten stund.
Gråt ett grand - för så trista fakta.
Se mig med ömhet sova en blund.

Gå ej från mig. - Du vill ju stanna,
stanna tills själv jag måste gå?
Lägg din älskade hand på min panna.
Än en liten stund är vi två.

                    *

I natt skall jag dö. - Det flämtar en låga.
Det sitter en vän och håller min hand.
I natt skall jag dö. - Vem, vem skall jag fråga,
vart skall jag resa, till vilket land?
I natt skall jag dö. - Och hur skall jag våga?

                    *

I morgon finns det en ömkansvärd
och bittert hjälplös stackars kropp,
som bäres ut på sin sista färd
att slukas av jorden opp.

_________________________________________________


Fogj meg. – Tarts meg. – Lassan simogass.
Ölelj óvón egy kicsit.
Hullass egy könnyet – a szomorú tények fölött.
Nézz rám gyöngéden, míg alszom egy cseppet.

Ne menj el tőlem. Hiszen maradni akarsz,
maradni, míg én magam el nem megyek?
Tedd szerető kezed a homlokomra.
Egy kis ideig még ketten vagyunk.

*

Ma éjjel meghalok. – Egy láng pislákol.
Egy barát ül itt és fogja a kezem.
Ma éjjel meghalok. – Kit, kit kérdezzek,
hogy hova utazom, mely országba?
Ma éjjel meghalok. – És honnan lesz bátorságom?

*

Holnap itt lesz egy szánalomraméltó
és keserűen gyámoltalan szegény test,
amit kivisznek utolsó útjára
hogy elnyelje a föld.

1 komment

2018.08.30. 15:04 α Ursae Minoris

Svéd választás – egy másféle kampány

Címkék: politika képek Svédország

A korábbi posztom óta azért csak beindult valamelyest a svéd választási kampány.

Ahogy reggel a munkahelyemre tartok Huddingébe (egy kis kerülővel, hogy csökkentsem a másik korábbi posztomban említett beteggel való találkozás kockázatát), a szemembe öltik egy érdekes hirdetés.

Tartalmát illetően egy konyhai munkalapokat forgalmazó cég reklámjáról van szó, formáját tekintve viszont szellemes paródiája a választási plakátoknak.

sved_valasztas.jpg

Először is itt van maga a kihelyezés módja.
Svédországban jellemzően nem csak (én nem is elsősorban) a már meglévő plakáthelyekre kerülnek ki a választási hirdetések, hanem fákra, villanyoszlopokra felkötözhető (és később könnyen eltávolítahtó) funérlemezeken jelennek meg ezek a politikai reklámok – pont ilyenen, mint ebben az esetben is.
A hirdetés megszövegezése: „Jobb kőlap. Mindenkinek.” pontosan adja vissza a kampány szinvonalát. Éppen ilyen egy-két szavas, jobb egészségügyet, biztonságosabb Huddingét, mindent mindenkinek jellegű kampányokkal futnak a pártok hirdetései; érdekes módon (a magyar szokástól némiképp eltérően) kerülve az egymással való konfrontációt is.
Ezen a vonalon talán a Centrum Párt jutott legtovább, az „Előre” szóba összesűrített üzenetükkel.

Ezt a vonalat erősítik a a fenti plakáton olvasható „Legjobb ...”, „Előnyös gazdaság” és „Szabad választás” kifejezések is, megkoronázva mindezt a kék körben olvasható „Válassz jól!” szlogennel.

A helyzet egy kicsit mélyebb ismeretét feltételezi a kép humorának értékelése.

Az egyik napilap írt egy ironizáló (és mint később megállapítottam, helytálló) krónikát arról, hogy a pártok (oldaltól függetlenül) igyekeznek „kemény” képet mutatni magukról, a plakátokon jellemzően egy-egy vezető politikus látható, feltűrt ingujjal és karba tett kézzel...

2 komment

süti beállítások módosítása