Polaris

Amikor tavaly júliusban Lea Amerikában 1. és 2. címmel írtam posztokat, még azt terveztem, hogy ezeket majd jópár további szám követi.

Végül nem így lett. Nem mintha nem történt volna rengeteg érdekes dolog vele (találkozás a furcsa amerikai oktatási rendszerrel; mindenféle izgalmas iskolai programok; k-pop koncertek; kirándulások a környéken: Red Rocks, Death Valley, Hollywood stb.; kórus; futóedzések; iskolabál) – de valahogy furának éreztem volna, hogy ezekről én számoljak be így másodkézből.

Lea saját blogjának a linkje amúgy is itt volt egy oldaldobozban, aki akarta, megnézhette (a svéd szöveg persze nem könnyítette meg az olvasást, de jó sok szép és érdekes képet is lehett ott látni).

Viszont most végetért ez a sajátos időszak.

Tegnap elhoztuk Leát a repülőtérről, és talán minden újra olyan lesz, mint régen.

Ugyanis, az az érdekes, hogy nem: Annak ellenére, hogy majdnem egy teljes évet volt távol, egészen más körülmények között élt és rengeteg új élmény érte, mégsem az volt az első gondolatom, hogy mennyire megváltozott a lányom.

Nagyon hálásak vagyunk annak a kedves amerikai házaspárnak (a férfi kórusvezető, a nő fotóművész), akik befogadták. Nagyon értelmes, segítőkész, felelősségteljes emberek voltak – és természetesen igen jó fej dolog tőlük, hogy csak így (mellesleg minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül) magukhoz vették Leát.

Reméljük, lesz rá alkalmunk, hogy cserébe vendégül láthassuk őket Stockholmban (sőt, ha van bennük egy kis vállalkozószellem, egy magyarországi túrát is szervezünk nekik).

Azt hiszem, jól sikerült ez az év, Lea pedig a magyar és a svéd után egy harmadik kultúrát is megismerhetett testközelből.

Remélem, majd Anna is követi a példáját, és majd idővel ő is belevág egy hasonló kalandba.

Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.  És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.

Gondoltam, fölteszek néhány képet az ajtónkról, mert ami rajta és körülötte van, már önmagában is valamelyest képet ad rólam/rólunk.

Nem sokminden...

És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.

Ami viszont engem meglepett, hogy Gadhiról úgy vélekedett a fiú, hogy az egy idióta volt. Szerinte, ha Gandhi nem görcsöl ezen az erőszakmentességen, hanem inkább egy fegyveres felkelést támogat, akkor az angolok már jóval hamarabb hagyták volna Indiát függetlené válni. Mivel annak idején nagy hatással volt rám a Gandhi c. film, meg egyáltalán rokonszenves ez a non-violence dolog, így ez azért elég eretnek gondolatnak hangzott a számomra, de így jobban belegondolva, azért tényleg van benne logika.

Hm, érdekes...

Ma zajlik Stockholmban a királyi keresztelő.

Éljen Norvégia, a világ legszebb országa!

Vidám május tizenhetedikét kívánok!!

Hvorhen du går i li og fjell, 
en vinterdag, en sommerkveld 
med fjord og fossevell, 
fra eng og mo med furutrær 
fra havets bryn med fiskevær 
og til de hvite skjær, 
møter du landet i trefarvet drakt, 
svøpt i et gjenskinn av flaggets farveprakt. 
Se, en hvitstammet bjerk oppi heien, 
rammer stripen med blåklokker inn 
mot den rødmalte stuen ved veien, 
det er flagget som vaier i vind. 
Ja, så hvit som det hvite er sneen, 
og det røde har kveldssolen fått, 
og det blå ga sin farve til breen, 
det er Norge i rødt, hvitt og blått. 

En vårdag i en solskinnsstund 
på benken i Studenterlund 
der sitter han og hun, 
to unge, nyutsprungne russ, 
to ganske nylig tente bluss, 
i 20 grader pluss. 
Hun er som en gryende forsommerdag 
som farves av gjenskinnet av det norske flagg. 
Ja, så hvit som det hvite er kjolen, 
og så rødt som det rø’ hennes kinn, 
hennes øyne er blå som fiolen, 
hun er flagget som vaier i vind. 
Han har freidig og hvitlugget panne, 
og en lue i rødt har han fått. 
Med en lyseblå tiltro til landet 
står vår ungdom i rødt, hvitt og blått. 

De kjempet både hun og han! 
Nå lyser seirens baunebrann, 
utover Norges land. 
Mot himlen stiger flagg ved flagg 
Som tusen gledesbål i dag, 
For alle vunne slag. 
Det knitrer som før over hytte og slott, 
Et flammende merke i rødt og hvitt og blått. 
Som et regnbuens tegn under skyen, 
Skal det evig i fremtiden stå. 
Se, det glitrer på ny over byen, 
I det røde og hvite og blå. 
La det runge fra gaten og torget, 
Over landet som nordmenn har fått: 
Du er vårt, du er vårt, gamle Norge! 
Vi vil kle deg i rødt, hvitt og blått!

Egyébként az a tervem vele, hogy először is megmutatom Jucusnak (ja, aki esetleg nem tudná: a feleségem ékszerész), és ha ő is megerősít abban, hogy ez valóban olyan értéket képvisel, mint ahogy az én képzelem, akkor nem fogom megtartani, hanem elmegyek, és leadom a Rendőrségen. Amúgy is becsületes ember vagyok, de főleg nem mernék ellopni egy olyan ékszert, ami Isten nevét formázza.

Nem most éjjel, hanem pár nappal korábban álmodtam ezt, de valamiért mégis még mindig az eszemben jár ez az álom. 

Egy frissen a görög parlamentbe került párt zászlajáról van szó.

Azt hiszem, a zászlók terén kevésbé járatos olvasóim is könnyedén dekódolják a szimbolikába rejtett neonáci szimpátiát... :-(

Az örmény nyelvű posztomat levettem, mert valami oknál fogva nem váltott ki különösebb érdeklődést. Kár.

Az elmúlt héten nem dolgoztam.

Spoiler warning!

Ez a poszt utalásokat tartalmaz mind a Hunger Games-trilógia, mind a Shatter me cselekményére vonatkozólag! 

Ez most egy kérdés az olvasóimhoz, nekem ugyanis fogalmam sincs.

Néha elég elvont álmaim vannak.

A héten filmnézős kedvem volt, három érdekes(nek ígérkező) alkotást is megnéztem.

Ez egy koreai film, már láttam egyszer (vagy kétszer) korábban.