Ezzel a poszttal szeretnék megemlékezni arról, hogy Lea (a nagyobbik lányom) most utazik el Amerikába egy évre.Az Amerikai Egyesült Államoké talán a leghíresebb, legismertebb, leggyakrabban ábrázolt zászló a világon. A sajátos elrendezés néhány más ország számára is mintául szolgált (például Libéria, Malajzia, Togo).
Van rajta 13 csík (ezek száma a zászló korai története során egy kicsit ingadozott, de már egy jó ideje állandó) és mindig annyi csillag, ahány tagállam. Ezek száma folyamatosan változott, a kezdeti 13-tól (illetve volt egy még korábbi változat is 1775 és 1777 között, amiben egyáltalán nem voltak csillagok, hanem a Union Jack szerepelt a felső sarokban) a jelenlegiig.
Ilyenkor fel szoktam tenni a beugratós kérdést, hogy hány csillag van az amerikai zászlón, azaz hány tagállamból áll az Egyesült Államok.
Érdekes módon sokan a helyes (50) válasz helyett ugyanazt a helytelen (52) választ adják.
Szofisztikált esetben még magyaráznak is valamit Alaszkáról és Hawaiiról. Pedig nem, ezek a tagállamok már benne vannak az 50-ben, 1960-tól, Hawaii tagállammá válásától van ez a mostani dizájn.
Érdekesség még, hogy mivel elvileg még tovább is nőhet a tagállamok száma (például Puerto Rico vagy Washington D.C. tagállammá válása révén), így a Pentagon Heraldikai Intézete (mert persze ilyen is van neki...) már előre el is készítette a lehetséges dizájnokat 56 tagállamig.
Itt alant látható egy ízléses és eredeti változat 51 tagállam esetére.
De ami a leglényegesebb:
Jó utat, Lea, érezd jól magad Amerikában!
.JPG)
Mégiscsak megírom ezt a posztot. A politikai hátteret viszont nem állok neki itt (részletesebben) kifejteni, szerintem mostanra már országosan ismert az esztergomi helyzet, másrészt a neten már amúgy is igen bőséges anyag található a kérdésről.
Régebben sokat jártam Östersundba bérorvosként dolgozni (csak az elmúlt évben hagytam ott a végtelen északsvéd lápvidéket a norvég fjordok kedvéért). Érdekes volt, hogy egy olyan pszichiátriai akut főorvosa lehetek, ami akkora területet lát el, mint Magyarország fele, amin azonban összesen csak kb. annyian laknak, mint Győrben.
Az Elnök sör pedig egy létező márka (helyben főzik), ennek a vásárlásával én is gyakran támogattam ezt a rokonszenves független köztársaságot.
Hogy mennyire sűrű is volt a hét, azt szépen illusztrálja az a tény, hogy napközben még facebookozni sem volt időm, délutánonként idehaza pedig arra nem maradt lehetőségem, hogy akár csak egyetlen részt is megnézzek a kedves Battlestar Galactica sorozatomból.
És ha mindez nem lenne elég, még a klinikai irányelvekről szóló dokumentumokkal (az öngyilkosság, aggresszivitás és kényszergyógykezelés vidám témájában) is el kellett készülnünk ezen a héten.
A megadott helyszínre könnyen odataláltunk, de aztán felmerült az a probléma, amit korábban is észleltem ezzel az alkalmazással (c:geo) kapcsolatban – odaérek a kijelölt helyre, majd egy kicsit később a program egyszerűen ötven-száz méterrel arrébb rakja a térképen a célpontot. Így aztán keveregtünk egy darabig a környéken, teljesen sikertelenül. Már-már feladtam (annál is inkább, mert éjjel pont egy kudarcot vallott GPS-es keresésről álmodtam), de aztán támadt egy ötletem: kinyerem ebből a programból a nyers koordinátákat, és egy másik, nem annyira csilivili (a kincsek helyét nem ismerő), ámde GPS-szempontból megbízhatónak tűnő programmal megkeresem.
Nos, Dánia zászlaja (vagy „becenevén” a Dannebrog) látványra talán nem nyújt különleges élményt: egyszerű színkompozíció, „szokványos” skandinávkereszt minta.
Amit még el szeretnék mesélni, mert érdekesnek tartom (noha ma már csak történelmi jelentősége van), az az, hogy a középkorban létezett a zászlónak egy gyász-zászló változata is, amin a piros színt fekete váltja fel. Ezt meglehetősen eredeti megoldásnak találom, hasonlóról még nem hallottam más országokból (a szokványos megoldások a gyász kifejezésére egyébként a zászló félárbocra eresztése, fekete szalaggal való ellátása, egyszínű fekete vagy fehér zászló felhúzása).
Igaz, volt ott egy könnyen mászható fa, amin 4-5 méter magasan el volt helyezve pár deszka, lehet, hogy ott találtam volna a kincset? – Nem teszteltem le...
A héten a végére értem a Battlestar Galactica harmadik szezonjának (talán már említettem, hogy szándékosan visszafogom magamat, és egy nap legfeljebb egy részt nézek meg)..jpg)
Ehhez az idei május elsejéhez számos dolog is kötődött:.jpg)
Na, kicsit később kiderült, hogy ja, bocs, mégis inkább két héttel később lesz a rendezvény. A jegyet visszaváltani, áttenni nem lehetett (illetve lehetni éppen lehetett volna, csak az annyiba került volna, mintha új jegyeket veszünk). Hosszas vacillálás után végül úgy döntöttünk, hogy mégiscsak hazarepülünk, hiszen azért jó dolog a családommal találkozni elsőáldozás nélkül is.
Végül meg is érkezett a taxis, átadta a sapkát, csak azt kérte, hogy áruljam már el neki, hogy miért olyan iszonyú fontos nekem ez a sapka, mondván, hogy annak a benzinnek az árából, amivel Stockholmból Märstába ki lehet jutni, legalább két ilyen sapkát lehetne venni (ő persze nem tudta, hogy tömegközlekedtem és gyalogoltam, pedig így még durvább a dolog).
Most karácsonyra (többek között) azt kapta ajándékba, hogy tervezhetett egy cipőt magának, amit aztán el is készítettek neki méretre. A dizájn talán valamelyest a tánchoz is kötődik (állítólag a nőknek valamiért kényelmes magassarkúban táncolni), a szalag teljesen eredeti ötlet volt (a céget annyira meglepte vele, hogy ők nem is vállalták be, csak a fület, amibe be lehet fűzni). A masni pedig végképp jellemző rá, nagyon kedveli ezt a motívumot mindenféle összefüggésben.
Vasárnap felmerült, hogy menjünk el az itteni magyar reformátusok istentiszteletére. Korábban sosem voltunk ott, elsőre jó ötletnek tűnt egyszer egy magyar szertartásra is elmenni, annál is inkább, mert egy ismerős házaspár is énekel a kórusukban.*