Kezdek saját tapasztalatból is ráérezni a cselekedetek és a hangulat egymástól való kölcsönös függésére:
Azaz a dolognak az csak az egyik oldala, hogy ha rossz a hangulatom, akkor nincs kedvem semmit sem csinálni, ha meg jó, akkor van – mert van egy olyan korreláció is, hogy ha nem csinálok semmit (pl. egész hétvégén), akkor magától a passzivitástól is deprimált leszek, míg ha mindenfélékkel foglalatoskodom, akkor legalábbis van esély a javulásra.
A hétvége vegyesen indult:
Pénteken azt tapasztaltam, hogy a telefonom három nap szárítás után sem működőképes – úgyhogy kilenc év (!) hűséges szolgálat után valószínűleg végső búcsút kell vennem a kedves 3310-esemtől.
Sikerült lokalizálnom az elveszett sapkámat (a 020-as taxi központi irodájában található). Pénteken munka után el is mentem érte (messze északon, és az ottani a metrómegállótól még további tíz perces gyalogútra van a helyszín – mintha mondjuk Újpestnek egy kevéssé rokonszenves szögletében lenne). Mire odaértem, 16.10 volt, az iroda tökéletesen kihalt volt – mint kiderült, pénteken 16.00-kor zárnak. Gondolkodtam rajta, hogy cserébe legalább az ajtó elé kirakott süteményeikből (a cédula szerint 10 korona darabja) lopok egyet-kettőt, de végül letettem róla.
Szintén pénteken megnéztem egy újabb BSG részt, viszont amikor ennek a résznek utánaolvastam a Battlestar Wiki-n, akkor abból egy szereplőről idő előtt megtudtam, hogy cylon. Ez felbosszantott.
Jucus mostanában feltűnően kedves hozzám – ez viszont kifejezetten jól esik.
Szombaton korán kelve egy újabb BSG epizóddal kezdtem a napot.
Napközben pedig megnéztem a „World Invasion: Battle Los Angeles” című filmet (szokatlan módon Magyarországon is „A Föld inváziója – Csata: Los Angeles” néven futott, és nem találtak ki helyette valami légből kapott hülyeséget (lásd az olyan elrettentő példákat, mint pl. Star Trek = Űrszekerek; Doctor Who = Ki vagy, Doki?; Balttlestar Galactica = Csillagközi romboló).
Na, akárhogy is, ez egy annyira rossz film, hogy nem is írok róla külön posztot, csak itt jelzem, hogy ne nézze meg senki, mert nem érdemes.
Szombaton délután átmentünk Anikóékhoz, megnézni a nagyon aranyos kisbabájukat.Este pedig megnéztünk egy újabb részt az „In Treatment”-ből (ez egy pszichoterápiás tévésorozat, annak idején azt hittem, hogy csak engem fog érdekelni, de családos program lett belőle, mindig mind a négyen leülünk elé).
Vasárnap megint egy újabb BSG résszel indítottam a napot.
Aztán virágvasárnapi mise, elvileg körmenettel – de alaposan elkéstünk, így számunkra most körmenet nélkül volt.
Utána elmentünk a Hellasgårdenbe, ebédelni meg sétálni az Északon élünk blog gazdájának és az ő családjának a társaságában.
Majd hazasétáltunk (újabb egy órás gyaloglás), és már jött is Jutka, hogy az addiktológia alapjairól, valamint második legkedvesebb témámról, a svéd nyelvről beszélgessünk.
Az ő őszinte lelkesedése és érdeklődése mindig inspirálóan hat rám.
Este még megnéztük, hogy most tényleg rendkívül nagy(nak látszik) a Hold.
Úgyhogy összeségében ez egy viszonylag jó hétvége volt, a gyenge indulás ellenére is.
De nem tette, és telefonálni sem tudtam a taxiscégnek, mert a mobilom tegnap tönkrement, amikor beleejtettem a wc-be.
A „
Még érdekesebb, hogy a zászló igencsak hasonlít az Európai Unióéra. Ez akár lehet szándékos is, ugyanis a Zöld-foki szigetek jelenlegi zászlaja 1992-ben váltotta fel a korábbit (ami viszont Bissau-Guinea zászlajára hasonlított veszettül – vexillológiai szempontból nem túl eredetiek ezek a caboverdeánok), amikor az EU-zászló már rég használatban volt (akkor még persze csak Európai Közösség volt, de annak a zászlaja akkor is ugyanaz volt, mint a mostani EU-é, kék alapon a sárga csillagokkal).
Megnéztem két részt a Battlestar Galactica-ból, határozottan tetszettek (még annak idején Harstadban kezdtem bele ebbe a sorozatba, akkor 
Érdekes és igen erotikus álmom volt ma éjjel.
Egy sajátos találkozásnak és egy kedves barátomnak köszönhetően ismerkedtem meg Anita Diamantnak „A vörös sátor” című könyvével (ez a legsikeresebb műve; megjelent ugyan magyarul, de ma már antikváriumokban sem nagyon lehet kapni), amit azóta nemcsak én olvastam, de Jucus is, és mindkettőnknek nagyon tetszett.
Ez igazából nem is tartozik a kedvenc zászlóim közé, de a következő történet mégis érdekessé teszi a számomra, a hozzá tartozó országgal együtt.
I natt drömde jag mycket, och om rätt så konstiga saker: ett rymdskepp; arbetet på mottagningen på nästkommande måndag; någon mässa med minst två biskopar närvarande, där en av celebranterna avbröt kungörelserna för att berätta om en inträffade (natur)katastrof; om östeuropeiska flyktingar i en personbils bagageutrymme.
Ma gyönyörű szép, napsütéses idő volt, és a hőmérséklet is fagypont fölé emelkedett, úgyhogy nem mentem el a Trekkerklubba (nem akartam egész nap egy sötét moziteremben ülni), hanem sétáltunk Jucussal a temetőben (aki nem tudná: a lakásunktól nem messze fekszik a Skogskyrkogården, vagyis az Erdei Temető, ami nem mellesleg az UNESCO világörökség-listáján is szerepel).
Természtesen ez is a kedvenceim között van.
A magyar zászló kapcsán, meglepő módon még az – egyebekben mellesleg elég informatív – 
legalapvetőbb adatok találhatóak a neten, meg egy rövid történeti ismertető olvasható a Karolinska Intézet honlapján.
mi ezt énekben tegyük meg, és már súgta is a viszonylag összetett dallamot. Csak annyit tudtam mondani, hogy bocs, én erre nem vagyok képes.
A Galaktika 250. és 251. számában jelent meg.
Ezeket egy étteremben láttuk, valószínűleg meg lehett volna őket enni, szegényeket. Mi viszont inkább arra lettünk volna kíváncsiak, hogy egyáltalán mik ezek a körülbelül kéttenyérnyi teremtmények. Még a legvalószínűbbnek az tűnt hogy valamiféle kagylók vagy csigák - ez ellen az szólt, hogy ahhoz képest viszonylag gyorsan mozogtak (egyrészt olyan rájaszerű mogással úszkáltak, másrészt nyújtogatták a kis légzőcsöveiket).
